Hasznos-nem hasznos

Vannak napok, amikor az Istennek nem akar összejönni semmi. A mai nap nem csak körülírja ezt, de egyenesen megfelel ennek. Dolgozni mentünk az öcsémmel, és bármibe fogtunk, vagy anyag nem volt, vagy szerszám hozzá. Egy kicsit át lett variálva az eredeti elképzelés, így az előre kikalkulált dolgok nem fedték azt, amit tényleg csinálni kell. De hát ilyen ez az átépítős szakma... Váratlan helyzetek tömkelege... Délig azért keményen küzdöttünk, hogy értelme is legyen a mai napnak, de aztán végére értünk a hasznosan eltölthető időnek, és inkább összeírtuk az újonnan felmerülő anyagszükségletet, és szerszámigényt, és elindultunk beszerezni azt. Végezvén még elég sok idő volt a mai napból ahhoz, hogy befejezettnek nyilvánítsuk, de annyi meg már nem volt belőle, hogy visszamenjünk az építkezésre, mert értelmetlen lett volna. Holnap, kipihenten folytatjuk.
Inkább elintéztünk néhány hivatalos dolgot. Amíg az öcsémre vártam a kocsiban, az okmányiroda előtt, néztem a tujákat. Majd négy méter magasak, és már a tobozaik fele kinyílt. Elszórták a magjaikat. Aztán észrevettem a verebeket rajta. Ott kergetőztek, kutaszkodtak az ágakon. Leverték a magokat a földre, néhány toboz is utánuk pergett. Megpróbálták kiszedni a magokat.
Eszembe jutott, hogy nemrég kérdezte a fiam, valamelyik általunk nem használt növényről, hogy ha mi nem használjuk, mi értelme van. Mi a haszna? Mondtam neki, nincs olyan növény, vagy állat, aminek ne lenne haszna. Az élőlények összefüggnek egymással, egymásra vannak utalva. Csak nézett rám.... Attól, hogy dolgokat nem értünk, vagy nem látjuk át az összefüggéseit, az értelmét, az nem azt jelenti, hogy nincs neki. Nem az a növény a hibás, aminek nem látjuk a hasznát, hanem a mi ismeretünk hiányos. Éppen ezért nem szabad elpusztítani semmit olyan indokkal, hogy nincs értelme.
Nem tudom, mennyi ragadt meg belőle Barsban, de remélem, hogy lesz foganatja a dolognak.
Először értelmetlen, kiesett időnek gondoltam a várakozást. De a tuja, meg a verebek felébresztették bennem ezeket a gondolatokat. Hiszen gyerekként én is azt gondoltam, hogy a tujának nincs semmi értelme. Nem terem gyümölcsöt, a fája meg ... hát olyan, amilyen. Lassan nő, kevés, vékony...
Aztán a verebek rávilágítottak, hogy igenis fontos, hasznos növény. Nekünk csak szép, de nekik az életet jelenti ebben a zordulni kezdő időben. Meg annak a balkáni gerle párnak is, amelyik a földről szedegette a verebek által levert magokat. Érdekes ez a kapcsolat is. A tuján szívesen fészkelnek a gerlék. Köztudottan pocsék fészekrakó madarak. Néhány ágat nagy tudálékosan összeborogatnak, és már kész is a nagy mű... Aztán egy erősebb szék lefújja tojásostól, fiókástól az egészet. Bezzeg a tuja elég sűrű, hogy a gerléket abba a tévhitbe ringassa, hogy ők bizony remek fészekrakók. Pedig csak a tuja ágai, meg levele túl sűrű ahhoz, hogy szétessen a gerlefészek.
Szóval a tuja egyszer már segített a gerléken, hogy védelmet ad, és most meg eteti őket. Persze egyedül nem lennének képesek ennyi tujamagot megszerezni, mert a gerle nem csak pocsék fészekrakó, de buta is, mint a fapapucs... A verebek pocsékolnak, hiszen alattuk a vékony levelek, meg ágak nem nagyon hajlanak le, meg ha le is hajlanak, nem törődnek vele. Esznek, kiverik a tobozból a magokat, verekszenek, így a tobozok is hullanak. A gerlék meg lent sétálnak a földön, és eszik a verebek alamizsnáját...
És ez csak egy kis kockája a természet nagy filmjének, amiben összefügg minden, mindennel.
Ott ültem az autóban, a város közepén, egy dísznek ültetett fa tövében, és a holt időmet értékes gondolatokkal töltötte meg egy marék tujamag, néhány vidám veréb, és egy szép szürke gerlepár.

Sajnos a fotó nem saját...