Laska termőzsák

Néhány napja megérkezett a Szili Istvántól rendelt laska oltóanyagom. Két darab, egyenként 5 kilós oltóanyagot kaptam. Egy ilyen csomag 100 kiló (nedvesen annyi) növényi anyag beoltására elegendő. Azért írtam növényi anyagot, mert ez lehet szalma, kukorica kóró, darált csutka, faforgács. A lényeg, hogy cellulózban gazdag legyen, és tiszta legyen a penésztől. Azt fogom most leírni, ahogyan én oltom a gombát. Ez nem azt jelenti, hogy így KELL, hanem azt, hogy így is LEHET. Már jó néhány éve ugyanígy végzem, és eddig egyik oltványnak sem volt semmi baja. Az is számít, hogy az oltó anyag első osztályú. Viszont a laskát ajánlani tudom minden kezdőnek, mert sok hibát kibír...

Nos, mikor megérkezett a szaporító anyag, a kamrába került. Abból az okból, hogy ott hűvösebb volt, mint a hűtőben. Egy, maximum két hétig eláll a hűtőben is, de jelen esetben a kamrában. 

Pár nap múlva olyan munkákat végeztem, ami mellett megoldható lett az oltás. Két teljes napot vett igénybe, de nem kellett folyamatosan ott lennem, csak időnként pár percet. Megoldható lenne, hogy folyamatosan csinálja az ember. Az egyik nagyon jó barátom az instrukcióim alapján csinálta, de ő folyamatosan, így egy ilyen 5 kilós csomagot, teljesen kezdőként 4 óra alatt használt fel. 

Szóval... Én faforgácsba oltom a laskát. Próbáltam már szalmával is, még nem tettem le róla teljesen, de nem vagyunk haverok... A laska eredetileg is farontó gomba, azokon érzi jól magát. A nyár, a fűz a legjobb, természetes körülmények között ezeken a fákon jelenik meg szívesen. De a dió is kiváló alapanyag. A gomba egészen más ízű, és színű mindegyik alapon. Azt tartják, hogy a fenyő nem megfelelő alap, legalább egy évig "fektetni" , pihentetni kell, mielőtt az ember felhasználná. Nos, én azt is kipróbáltam már, mert nem szeretek adni holmi azt mondják-ra... Luc fenyő forgácsába oltottam , és teljesen rendben volt a gomba. Méretre, mennyiségre, ízre is. A mostani oltást tölgy, és nyár forgácsra végeztem. Mindkettőben apróbb ágak, és kéregdarabok is voltak. Nem szedtem ki. Egy műanyag kádba, vagy egy húsos ládába öntöttem a száraz forgácsot.

Aztán a tűzről levettem a lobogó vizet, és szétlocsoltam a forgács tetejére. Egy húsos ládányi forgács majdnem 10 liter vizet képes felvenni.

A forrázás után majd 20 percet hagytam állni. Ezalatt az idő alatt a hő megöli a penész spórákat, és más farontó gombák spóráit. Erre azért van szükség, mert minden gomba dolgozni kezd a fán, ha nedvesség éri. A laska kicsit lassabb, mint a penész, vagy a kék pincegomba, ami a fák lebontásában fontos szerepet játszik. Csak épp nincs ehető része... A laskának meg van, és ezért biztosítunk neki egy kis előnyt, ezzel a hőkezeléssel. 20 perc után egy tiszta nejlonra kiborítható az egész, és kézmelegre hűtjük. Kellemes legyen, ne süsse a kezünket. Ami nekünk rossz érzés, az a gomba szöveteit megöli. Miután kihűlt kellően, egy tiszta, nagy edénybe (nálam történetesen egy lavórba ) szedünk 3 összemarék forgácsot. 

Majd egy púpos marék oltóanyagot. Itt látszik a fotón, hogy ez az egész gabonaszemekből áll. A fehér matéria a gomba szövet. Vigyázva kezdjük meg a csomagot, mert van valahol a tetejében egy oltó pálca! Ez egy darab hurkapálca, amiben eredetileg a gomba szövetei voltak. Ebből "indul" útnak a gabonaszemek tengerében. Azért vigyázzunk vele, mert nagyon tömörre szövi a gomba ezt az egészet, és ahogy bele túrunk, könnyen a körmünk alá szalad a pálca...

Próbáljuk meg minél apróbbra szétmorzsolni ezt a marék anyagot. A legjobb az, ha minden gabona szem külön kerül a többitől.

Aztán egyenletesen összekeverjük a forgáccsal. Ezt addig ismételjük, míg van forrázott alapból a ládában. 

Én átlátszó fólia zsákokba tömöm a beoltott forgácsot. Van,aki sötét fóliába. Mindkettő jó. A lényeg, hogy erős legyen, bírja a tömést. A mérete annyiból lényeges, hogy a kisebb zsákok könnyebben kiszáradhatnak. A nagyobbak tovább tartják a vizet. Volt már olyan, hogy ezek a vékony hurkák, amiket csinálok, könnyűvé száradtak. Elvileg nem bírja a laska. Én esővizes hordóba mártottam őket ilyenkor, fél órát áztak, és láss csodát, feléledtek! ha nem várjuk meg, míg elpusztul a gomba, hanem segítünk ezen a kiszáradáson, megmenthető.

70-80 cm magas zsákokat csinálok. Közben szorosra tömöm, majd legvégül saját anyagával lekötöm, lehetőleg úgy, hogy ne maradjon levegő a csomó és a forgács között. Ha nem elég hosszú a zsák a csomóhoz, le lehet kötni mással is. A lényeg, hogy le legyen kötve...

Fontos dolog, hogy a ládában a forrázat alsó része mindig sokkal több vizet tartalmaz, mint amennyit felvesz a forgács. Ez pangó vízként jelentkezik, ami nem jó. A laska ugyanis nem búvár, és nem hal. Nem marad életben a víz alatt. Ellenben a baktériumok, és más gombák, ami nekünk nem jó. Ez a víz a zsák aljára tart, és ott megül. Később gondokat okozhat. Ezért fogunk egy szeget, vagy egy vastagabb, erősebb drótot, de egy csillag fejű csavarhúzó is pont megteszi, és a zsák aljára szúrunk 3-4 lyukat, és felállítjuk az udvaron. Azért az udvaron, mert esetemben a forrázás a tölgyfából színt is kioldott, így a lé, ami kifolyt, sötétbarnára festette a teraszunk betonját. Az asszony nem díjazta...

Ha kifolyt a pangó víz, át kell szövetni a zsákot. Az oltó szemekből a gomba sűrű pókháló szerű fonalakkal bekúszik a forgácsok közé. A zsák egyre fehérebb lesz tőle. Lehetőleg 22-24 fokos hőmérséklet mellett szövessünk. Én a kazánházba rakom a zsákokat, majd egy hétre. Egymásra pakolom őket. A gomba lebontja a forgácsot. Mint minden bomlás, ez is hőfejlődéssel jár. Érdemes két naponta belenézni a kupacba, nehogy túlmelegedjen. Le is lehet takarni, a szövést sötétben szívesebben végzi a laska. Ennyiből szerencsésebb a sötét nejlon. 

Azt még nem írtam le, hol is fogja kidugni a fejét a gomba a zsákon. Ehhez készítek egy célszerszámot.... hamarosan folytatom...