Tegnap egészen jól indult a napom, míg ki nem mentem... mikor a jószágokhoz értem, láttam, hogy a tojó liba igencsak furán tartja a szárnyát, és olyan kócos a tollazata az oldalán.
-Megtaposta a csikó.... ugrott be rögtön. Emlékeztem rá, hogy előző estefelé, mikor vizet vittem nekik, Kesely szaladgált, kergetőzte a libákat... nem is volt nehéz elkapni szegényt, meg akartam nézni, mi lett a baja... hát nem kicsi.... valószínűleg hasra eshetett futtában a göröngyökön, és a csikó akaratlanul rálépett. A fél oldaláról a bőre le volt taposva. A csikó nagy szomorúan nézett, olyan volt, mintha bűntudata lenne. Szándékosan nem csinálna ilyet, az biztos. Sajnos ez olyan nagy sérülés, amiből nem áll talpra, úgyhogy szóltam a nejemnek, és libavágás lett a vége. A két utolsó szárnyas is eltűnt a portáról. El is voltam miatta keskenyedve, mert szerettem a két libát, már harmadik évesek voltak. Sosincs szerencsém velük... Vagy valami betegség viszi el őket, vagy a róka eszi meg, mielőtt vághatnánk belőlük... ezeket meg egyáltalán nem akartam levágni. A tojót kegyelemből kellett, a gúnár meg folyamatosan ordított, amikor kivittem a párját. Abba se hagyta volna... Megpucoltuk, bezacskóztuk, ment a fagyra mindkettő. Aztán telefonált az egyik barátom, hogy kelt neki egy pár japáncsirke, ideadná kotlóval együtt, ha kell, mert nem tudja hová tenni.... Úgyhogy lett három darab kis homoksárga csirkém, egy fehér kotlóval... smile hangulatjel Nagyon félti őket! A kisházba tettem őket, egy ketrecbe. melegebb van ott, mint kint, és ha fűtünk a kazánba, még kellemesebb a hőmérséklet. Miután bepakoltam őket, kaptak enni, meg inni, kicsit messzebb megálltam hallgatózni. A kotló vartyogása mellett a csibék szapora kis pittyegése örömmel töltött el... Megint vannak szárnyasok!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése