Egy ideje a saját sütésű kenyerünket esszük. A kenyérsütő gép kényelmére bíztuk magunkat. Az eredmény hol ilyen, hol olyan, van, ami szépen sikerül, van, ami nem. Néha a boltból vesszük a kenyeret, ha változatosságot akarunk, de mindig visszakanyarodunk rövid időn belül a saját kenyérhez. idén mindenképpen mag akarom valósítani, hogy leválasztom a ház nagy részét az elektromos szolgáltatóról. Ez és az a tény, hogy mostanában csúnya hangokat ad a kenyérsütő gép, késztetett arra, hogy ha már úgyis megcsináltam a sparheltot, és a sütője is nagy, meg kemencénk is van, megpróbáljunk gép nélkül, sütőben sült kenyeret sütni. Az asszony nem bír dagasztani, mert rendetlenkedik a válla, viszont olyan jól érzi, hogyan kell tüzelni a sparheltban, hogy nagyon ritkán ront el benne bármit is. Úgyhogy az elhatározás megtörtént, és emlékeztem rá, hogy Király Kornélia egy nagyon jó recept birtokosa. Ő maga is közkinccsé tette már, többször is. Alapvetően ezt a receptet és módszert követve láttunk neki mi is. Először kovászt készítettünk. 4 dl langyos vízben elmorzsoltunk egy fél élesztőt, egy teáskanál cukor és egy evőkanál liszt társaságában elkevertük. egy napon át a konyha melegén tartottuk, többször átkevertük, ha felfutott, raktunk hozzá ugyanúgy cukrot és lisztet. A nap végén olyan lett az állaga, mint a palacsinta tészta. betettük a hűtőbe. Másnap egyszer "megetettük", és visszatettük hűsölni. Harmadnap átkevertem. Enyhén savanyú szagú, buborékos, a palacsinta tésztától kicsit hígabb kovászunk volt. Az eredeti receptben kenyérlisztről olvastam, de nekünk nem volt ilyenünk. 50 dkg finom liszt, 20 dkg tönköly lisztet kevertem össze, tettem bele 2 kávéskanál sót (ez kevésnek bizonyult, a következőbe két teáskanállal tettem, parajdi kősónk van),kb 2-3 dl langyos vizet( ahogy a liszt kéri...) a kovász felét (amit kiöntöttem, pótoltam vízzel, liszttel, cukorral, elkevertem, megint palacsinta tészta sűrűre, és visszament a hűtőbe), egy fél friss élesztőt, egy evőkanál olvasztott zsírt(Nelli olajat írt, az nincs itthon), és mivel a lisztben kevés a fehérje, lévén alacsony a sikértartalma, egy tojás fehérje került bele pótlásnak. Összekevertem, és addig dagasztottam, míg a kezemről és az edény faláról is le nem jött a tészta. Összeállt szépen, felvette a gumiszerű állagot. Lefedtem, és kelesztettük 4 órát. valószínű melege volt, mert a negyedik órára beesett a közepe. Ekkor átgyúrtam, jénaiba tettem sütőpapírt, és beletettem a megformázott tésztát. Egy órára visszatettem kelni, ami nem lett olyan látványos. Rá kell erre jönni, mire meghal a gép, mert nem akarok újat venni.... Aztán három bemetszést ejtettem a tetején, lekentem vízzel, és be a sütőbe. 20 percig úgy sült, hogy a jénai le volt fedve. Aztán levettem a tetejét, megkentem vízzel ,megfordítottam a jénait, mert a sparhelt egyik fele jobban süt, és egyenetlen lett volna a sülés. Sülés közben meglesegettük, és néha fordítottunk rajta, ha kellett, és szép barnára sütöttük. Kivettem, amikor kész lett, kiszedtem a papírból (egyáltalán nem ragadt bele), bekentem vízzel, és egy rácson hagytam kihűlni.... nem sikerült neki teljesen, mert langyosan elfogyta magát.... Ez tegnap történt. Ma szinte mindent ugyanígy csináltam, de nem mindent. A
tönköly lisztet kihagytam. 70 dkg finom liszt került bele. És amit tegnap kifelejtettem: egy öklömnyi főtt krumpli, áttörve.... Most nem négy órát kelesztettem, csak hármat. Aztán dagasztottam, formáztam, és egy órán át lefedve kelt másodjára, aztán minden ugyanúgy... na most kétszer akkora lett, és teljesen meg voltam magammal elégedve, meg a nejem is. Megkeresztelés után felvágtuk, és nem csalódtunk. Megvan az új irány! Köszönöm a receptet Nelli! Jöhet a kifli és a zsemle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése