-Hát ez mit keres itt? -tette fel a költői kérdést a kutyának. Csutak egyből laposkúszás üzemmódra váltott, hátraarcot hajtott végre, és a szomszéd ház falának fedezékében elhúzta a szennyest... Pedig nem szoktuk bántani, nem vagyok a híve, csak veszekedni szoktunk rá, ha rosszat csinál.... Tudja, hogy rosszat csinál, mégis megteszi. Szerintem direkt. Biztosan nem azért, mert kölyök, mert már ötödik éves.... Aztán nekikezdtünk a mai napnak. Megint érezni lehetett a tavasz erejét a téli levegőben. A nap melegen süt, érezhetően melegít. A ruhán keresztül érezni. A kiteregetett tiszta ruha gyorsan száradt, és tapintásra meleg volt. Már nem sok van hátra a télből. Legalábbis remélem. Nem szeretem már... pedig szegény nem tehet róla. neki is megvan a dolgok menetében a helye és az ideje. Annyi mindent kéne csinálni, hogy sokszor nem is tudom, mihez kezdjek először.Van néhány dolog, amit el kell tavasszal bontani, elmúlt felettük az idő. Eredetileg nem is állandóra készültek, csak ideiglenesen. Igaz, már van köztük olyan, ami lassan 10 éve áll... Nos, ilyen ez az ideiglenes építészet... Az egyik felében a Cirók segített, úgy döntött, hogy eldönti... már hogy onnan, ahol van.. a pulykaól... Már a deszkákat leszedte róla, én meg letisztítottam rendesen, a szögeket kiszedegettem, mert amilyen kis ügyes, egy pár lyukkal többet csinál magán, mint kellene... A tyúkudvar mindent kibíró kerítése is áldozatul esett neki. Az alsó és felső deszkát lazán elreccsentette, a dróthálót letaposta a földig. Szóval ez is megoldódott, nem kell oda. Az első udvart elválasztottam egy fáin kerítéssel. Akác oszlopok, és szélezetlen, csiszolt lazúrozott deszkák. nagyon jól nézett ki... kb 6-7 éve... azóta a lazúr lekopott róla. Szétszedtük hát, összevágtuk a tűzre. Majd tavasszal új állja a helyét. Vagy nem. Lehet, hogy inkább a málnát ültetjük szét oda. Hoztam néhány éve két-három tövet, és "ideiglenesen" letettem. Azóta jó pár métert odébb "mászott". Most, hogy közte jártam, rájöttem, rengeteg lett belőle. Az ember mikor egy pár tő valamihez hozzájut, alig várja, hogy sok legyen belőle. Aztán elfeledkezik róla. Én is így tettem. Elfeledkeztem róla. Most meg azt látom, hogy itt van, amire vártam! Egy csomó saját málnatő! Alig várom már, hogy a Tavasz fenékbe rúgja végleg a Telet!! Jó így "pihenni", de már igazán mehetnékem van kifelé! Úgy látszik öregszem egy kicsit én is... nem szeretek már kint a hidegben molyolni... egyedül meg különösen nem. ha kitavaszodik, megszaporodik a munka, de a nejem is jön ki, nem kell a tűzre vigyázni. Minden évben elhatározzuk, hogy na, idén rendbe tesszük az ideiglenes, és félbehagyott dolgainkat, de a pénz után szaladgálás mindig keresztbe tesz az elhatározásnak. Most nem határozom el. Egyszerűen csak elindulok, és megcsinálom. Van belőle bőven... A kerítés bontása után bevonultunk, és hozzáfogtunk sütni-főzni. Az asszony krumplis nudlit gyöntölt, és meg bedagasztottam az ötödik kenyeremet. Ebbe nem tettem tojást. Finom liszt, víz, só, krumpli, egy kis zsír, fél élesztő, és a kovász ment bele. eddig ez lett a legjobb. Annyi vizet kapott, hogy a tészta inkább lágy lett, mint kemény, és éppen hogy levált az ember kezéről, és a tálról.
Ez a kenyér már igazi kenyérnek néz ki, és az íze is az!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése