A legegyszerűbb füstölő

Karácsony környékén vettünk egy jó nagy adag zsírszalonnát. A javából zsírt és tepertőt csináltunk, de nem bírtam ki, hogy a legszebb részéből ne kanyarítsak ki két sráf szalonnát. Sóban forgattam, és húztam-halasztottam a füstre tételét. Vagy az időjárásra fogtam, vagy arra, hogy tavaly szétszedtem a rögtönzött füstölőmet, és azóta sem csináltam másikat, hol meg lusta voltam hozzá. Tegnap viszont olyan szépen sütött a nap, és csak szellő fújdogált, hogy a reggeli etetés után előkotortam az üstházat, beleállítottam két téglablokkot, a tetejére raktam két cserepet füstterelőnek. -Na, ez jó lesz tűztérnek...-mondtam a tavaszias időnek -de mit tegyünk rá füsttér gyanánt?
Szerencsére az ősz és a tél idején Narnia visszahódította egy részét a műhely előtti és melletti térnek, így egy csomó elfeledett kincs napvilágra került. Kiszedtem a feneketlen vashordóból a kerti szerszámokat, ugyanis ez volt a legelső füstölőm füsttere. Az üstház tetejére pont passzol, ugyanis az is 200 l-es hordóból van,bár a vastagabb abroncsos fajtából. bent a műhelyben a minap találkoztam azokkal a vascsövekkel, amik a szétszedett füstölőm rúdjai voltak, nem kellett keresni, csak bementem érte. Kifelé jövet egy nemrég szétszedett kis szekrény hátlapját is hoztam magammal, azt a füsttér tetejére dobtam. Mindig összegyűjtöm a forgácsot és a fűrészport, ha keményfával dolgozok. Az ugyanis kincs! ha nincs, és kéne, szinte sehol nem lehet fellelni! Szóval aranyként őrzöm. van néhány necczsák kukorica csuhé is, ez is kiváló zamatot ad a füstöl árunak. meg akkor is jól jön, ha az ember elfeledkezik az egészről és megint meg kell gyújtani.... hasogattam egy kevés vékony tölgyet is, csak a biztonság kedvéért. Aztán lemostam a sót a szalonnákról, egy horgas fatűvel befűztem a kötelet a szalonnába, és irány a füst! Tegnap és ma egész nap füstöltem. A végeredmény magáért beszél. Az egész kamrát megtöltötte a friss füstölt szalonna illata...

Az üstház aljába két téglablokk, és két tetőcserép kerül. Ezek adják a tűzteret.

A cserépen átbukva tölti meg a füst a füstteret. A cserepek visszafogják a hőt, így nem éri közvetlenül a húsárut.

A tűztér szemből

A begyújtáskor könnyebb a dolgunk, ha száraz a tüzelő. Később ezt lefojtjuk kissé nedvesebbel.

A lényeg, hogy ne nagy láng keletkezzen, viszont a parázs elég legyen, hogy életben tartsa a füstöt.

Fűszerként használom a kukorica csuhét.

A parázsra fűrészport szórok. Ez eléggé lefojtja az egészet, hogy ne lángoljon, csak csendesen izzon.

Kissé nedves, nagyon vékony fahasábok is kerülnek a füstölő keverékbe. Most tölgyet használtam.

Szalonna fűző "tű". hasított tölgyből faragtam. Az egyik vége hegyes, a másik horgas. Ez a horog húzza át a bőrön a madzagot.

A fahasáb tartja a szalonnát a kötélen.

Mikor már nem lángol a tűz, és a füst beindult, felakasztottam a szalonnákat.

Szépen beindul...

Két teljes napig tartott a füstölés. Van, aki tovább csinálja, van, aki csak egy napig.

A végeredmény magáért beszél. Az íze is olyan jó, mint a színe...