Merész-egerész

Tegnapelőtt este a szokásos elfoglaltságot űztem: játszottam a macskával. Ez egy fontos momentum, ugyanis nagyon kicsi volt, amikor bekerült a házba, nincs körülötte másik macsek, kell a társaság neki, meg a játékos birkózás. csak így fog jó vadász lenni, így fogja elvégezni a munkáját: megfogni a beszemtelenkedő egereket. Nagyszerűen haladunk. Olyat harap, mint az állat! Közben a két első mancsával öleli a kezem. Lopakodásból is ötöst érdemel, mer teljesen hangtalan. Szemben azzal, amikor vágtat, mert akkor a csataló elbújhat mellette... Már magasra is ugrik, hogy elkapja az apró ficergő dolgokat. Úgy néz ki, jó egerész lesz. Néha fel-fel ébred egy betelelt légy, ügyesen levadássza őket. Szóval egy órás intenzív esti játék szokta zárni a napot. nagyon élvezi! Aztán elfárad, bevonul a szobánkba, és keresi a helyét az ágy lábánál. Tegnap előtt is ez történt. le szokott ülni a szőnyeg szélére, megvárja, míg az asszony átöltözik, bekászálódik az ágyba... Most is ott ült a szőnyeg szélén.... és nézte a parkettát mereven... A fülei is előre néztek, látszott rajtuk, hogy éppen olyan dolgot hallgatnak, amire a miénk már süket... Aztán észrevettük, mi is az, amit ennyire figyel... egy katica gyalogolt át a parkettán. Bodza még nem látott bogarat. Csak ült, és nézte amíg a lába felé sétált ez a valami... Aztán megállt. No, mi van? Futott át a macskán a reakció... kicsit megmozdult... a katica nem.... Bodza felállt, megszagolta a katicát... mi meg mozdulatlanul néztük... 
-Büdös lesz neki. - mondtam, és tényleg elhúzta tőle az orrát. Egy kicsit megint gyalogolt a bogárka, a macsek meg előre álló fülekkel nézte. Aztán megint megállt... biztos elfáradt, hiszen ilyenkor aludnia kéne, nem mászkálni... Bodza egy kicsit meglapigatta a hátát, persze csak puhán, kicsit bizonytalanul. A katica megint elindult tőle. Szaglászás... még mindig büdös.... megállt... ment egy kört a macska a katica körül, közben a tekintetét le nem vette róla! Nem mozdul... most egy kicsit nagyobb lapigatás jött, csak hogy érezze a katica, nem érdemes megállni, mert tönkreteszik a fényezést a karosszériáján... Újra elindult, és begyalogolt az ágy alá,ahol megúszta a további noszogatást..
-Hm...-gondolta a macska-ilyen is van...-legalábbis ez látszott rajta. Nyújtózott egyet, miközben nagyot ásított, majd leheveredett a helyére, jelezvén, neki vége a napnak... Nagy kaland tud lenni egy ilyen jószág, ha az embernek van egy kis ideje, megfigyelni, megérteni a reakcióit. A nap nagy részét átalussza, mint minden rendes macska, de amikor ébren van, nagyon jó társaság. Beleilleszkedik a család életébe. Vagy mi illeszkedünk az övébe? No, mindegy, nézőpont kérdése. smile hangulatjel Tegnap szépen sütött a nap, a kinti macskák befelé néztek a terasz ajtón, Bodza meg ott udvarolt nekik. Dorombolt, meg dörgölőzött az ajtóhoz, pont ott, ahol a kinti kandúr üldögélt. Persze ha összeeresztettük volna őket, elverte volna az öreg macska, mint szódás a lovát, de ő kis naivan ezt nem tudja. Már nagyon sokat nőtt. és kamaszodik. Érezni játék közben az ütésein, hogy erő lapul mögötte. nem karmol, csak éppen megfog, de határozott, gyors, egyre pontosabb akciókat hajt végre, és erőseket üt. Örülök neki, mert sokat szenvedünk az egerekkel. Kíváncsi vagyok, mikor fogja meg az elsőt...